Egy diszkrét matematikus – Beszélgetések Lovász Lászlóval címmel jelent meg interjúkötet az iskolateremtő kutatóprofesszorról.
- A demokratikus társadalomban fontos, hogy minél többünknek képe legyen arról, mit végeznek az egyes tudományok.
- Mindenkit meg kellene tanítani, hogy a fejét kissé racionálisabban használja. Minél több embert rá kellene vennünk arra, hogy matematikai módon, egzaktabban gondolkozzon.
- Az ember mindig értékeljen egy gesztust, még ha előtte voltak is súlyos nézeteltérések.
- Az elménket folyamatosan pallérozni kell. Lehetőleg minél korábban elkezdve. A legtöbb gyerek szereti a gondolkodtató játékokat, társasjátékokat, szeret sakkozni. Erre lehet építenünk, ezt kellene jobban kihasználnunk.
Íme, négy véletlenszerűen kiválasztott, mégis meglehetően ars poetikus gondolat az Abel-díjas Lovász László professzortól, az MTA és a Nemzetközi Matematikai Unió korábbi elnökétől, az ELTE Matematikai Intézetének korábbi igazgatójától, a Rényi Intézet kutatóprofesszorától. A hatalmas életmű számos érdekes matematikai, közéleti és magánjellegű részlete tárul fel az olvasónak, amikor belelapoz Staar Gyula „Egy diszkrét matematikus” című könyvébe. Az Akadémiai Újságírói Díjjal is kitüntetett kérdező, a Természet Világa folyóirat korábbi főszerkesztője hat interjút rendezett egy kötetbe és egészített ki számos érdekességgel, például a pályatársak megfigyeléseivel, valamint családi fotók tucatjával. Az első interjú a 70-es évek végén, az utolsó 2021-ben készült. Dokumentált bepillantás a magyar és a nemzetközi matematika, valamint a tudományos világ évtizedeibe, olvasmányosan, érthetően, igényesen.
A kötet bemutatóját stílszerűen az MTA Nagytermében tartották, néhány nappal azután, hogy Lovász László Akadémiai Aranyérmet kapott az MTA Elnökségétől. A világhírű matematikus úgy tartja, hogy a díj nemcsak matematikai munkásságának, hanem elnöksége idején tanúsított magatartásának is köszönhető, amikor a kutatási hálózat elszakítása ellen harcolt (Szívvel-lélekkel benne volt, ahogy fogalmazott a Díszteremben, a közgyűlés ünnepi ülésén).
Akadémiai elnökként, vallja, a tudomány összességét szolgálta, és ma is fájdalmas emléket őriz erről a végül elveszített csatáról, amelybe belekényszerült. „Kedves, barátságos és bölcs ember, aki „élő cáfolat a matematikáról alkotott előítéletekre”, aki „boldog házasságban él a középiskolában megismert szerelmével, és gondos, szerető apaként vett részt négy gyermekük felnevelésében.
Mindeközben a világ legjelentősebb matematikusainak egyike, aki emellett a tudományos vezetői feladatok vállalásától sem riad vissza – írja az „Egy diszkrét matematikus – Beszélgetések Lovász Lászlóval” c. kötet előszavában a kutatótárs Pálfy Péter Pál, aki a könyvbemutatón tartott beszélgetés moderátora is volt, és akinek stílusos és humorral fűszerezett kérdései nyomán még a könyvben leírtakhoz képest is hangzott el új információ Lovász László professzorról.
| Lovász László korunk egyik legkiemelkedőbb matematikusa, az elméleti számítógép-tudomány világhírű kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke. Staar Gyula tudományos újságíró több mint négy évtizeden át, 1979-től 2022-ig készített vele mélyinterjúkat. A beszélgetésekből kibontakozó portré és pályaív nem csupán egy rendkívüli tudós életútját rajzolja meg a „Fazekas-jelenségtől” a fiatalon elnyert akadémikusi címen keresztül a matematika Nobel-díjaként emlegetett Abel-díjig, hanem egy szeretetreméltó, őszinte és bölcs embert is megmutat. Mindeközben a diszkrét matematika, a számítástudomány és a hálózatkutatás alapját adó terület látványos fejlődését is nyomon követhetjük. Egy kivételes matematikus és egy kivételes ember története tárul fel e kötet lapjain (a Typotex Kiadó ajánlója. A kötet ITT rendelhető meg) |
Maga Lovász László a bemutatón Staar Gyula szerzői munkáját is méltatva beszélgetőtársa lényeglátását és felkészültségét emelte ki, amiből máris okkal feltételezhető, hogy az interjúk tartalma az évtizedek alatt róla megtudható legfontosabb információk gyűjteménye lett: ahogyan az évek teltek, újabb és újabb interjúk íródtak, így a most csokorba gyűjtött tartalmak új és új árnyalatokkal gazdagították a Lovász Lászlóról kialakítható képet az olvasóban.
Egészen megható volt például, amikor a professzor a beszélgetésben az egység megteremtését idézte vissza – mind a Nemzetközi Matematikai Unióban, mind az MTA-n. „A közhangulat békét tud hozni, ha az ellentét mesterséges kreáció” – vallotta, reményét fejezve ki, hogy ez a mostani (2026-os) helyzet is ilyen lesz, és a vitás kérdésekről végül értelmes megállapodás születik”. Az IMU-t sikerült egyben tartania, és áthidalni a kutató matematikusok, valamint a matematikát oktatók közötti szakadékot. Az MTA-t pedig meg tudta óvni attól, hogy a két művészeti akadémia sorsára jusson: „Volt értelme a kiállásunknak, hiszen nem jött létre egy Magyar Tudományos „A” Akadémia és külön egy Magyar Tudományos „B” Akadémia. Együtt maradt a kutatóintézet-hálózat, és úgy látom, ebben a nehéz időszakban közelebb is kerültek egymáshoz” – idézte vissza.
Működhet-e egyáltalán egy tudományos akadémia a politikától függetlenül? – teszi fel a kérdést az utolsó interjúban Staar Gyula. „Nyilván nem – olvasható Lovász László válasza. „Az Akadémiának tudomásul kell vennie, hogy a politika nemcsak tudományos alapon működik, ugyanakkor a politikának pedig azt, hogy az Akadémia, a tudományos közösség nem mondhat mást, mint amit a tudomány adott helyzetben, adott adatok alapján diktál. (…) Ehhez a politika hozzátehet egyéb szempontokat, és annak alapján dönt, de ne várja a tudománytól, hogy az ilyen döntését alátámassza.”
| Olvasson bele! A kötet szerzőjének bevezetője és Pálfy Péter Pál előszava ITT érhető el |
Lovász professzor több helyen is beszél a matematika helyzetéről, egyre szervesebb beágyazottságáról napjainkban, valamint jelen munkahelyéről, a Rényi Intézetről. Ezek közül a leginkább szemléletes ez a kiragadott két részlet:
„A matematikának egyre több területen vannak fontos, igazi, mély alkalmazásai. Korábban ez csak a fizikára volt jellemző, és kisebb mértékben a közgazdaságtudományra. Ma már komoly matematikát használ a vegyészek, a biológusok egy része, a meteorológusok és a különböző társadalomtudósok is.”
„A Rényi Intézetben is olyan helyen dolgozhatok, ahol szűkebb szakterületemet tekintve a világ élvonalában vagyunk.” Utóbbi különösen felemelő olyan szakember véleményeként, aki Princetonban, a Yale Egyetemen, illetve a Microsoftnál is szerzett munkahelyi tapasztalatot.
| Lovász László kitüntetései: Grünwald Géza-díj (1969), Pólya-díj (1979), Best Information Theory Paper Award (IEEE, 1981), Fulkerson-díj (1982), Állami Díj (1985), Szele Tibor-emlékérem (1991), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998), Wolf-díj (1999), Knuth-díj (1999), a József Attila Tudományegyetem díszdoktora (1999), Corvin-lánc (2001), Gödel-díj (2001), a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem díszdoktora (2002), a Calgary Egyetem díszdoktora (2006), Neumann János elméleti díj (2006), Bolyai János alkotói díj (2007), Széchenyi-nagydíj (2008), Bolyai-nagydíj (2008), Kiotó-díj (2010), Fulkerson-díj (2012), Neumann János-díj, professzori oklevél és plakett (2017), Szőkefalvi-Nagy Béla-érem (2018), Budapest díszpolgára (2018), az Európai Akadémia Tudományos Díja (2018), Hazám-díj (2020), Abel-díj (2021), Magyar Szent István-rend (2021), a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem díszdoktora (2022), Prima Primissima díj (2022), az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora (2023), a Yale Egyetem díszdoktora (2024), Erasmus-érem (2025), Akadémiai Aranyérem (2026) |
Néhány hónap múlva zárul Lovász László professzor jelenleg futó projektje. Kutatótársaival, Barabási Albert-Lászlóval és a Prágában élő cseh matematikussal, Jaroslav Nešetřillel dolgozik egy ERC Synergy Grant pályázaton a nagyon nagy hálózatok működésének megértésén, dinamikájuk feltérképezésén, az adekvát matematikai modellek megalkotásán. Szintén foglalkozik a gráflimeszelmélet megválaszolatlan kérdéseivel, a nagyon sűrű gráfok tulajdonságainak vizsgálatával. Utóbbi kutatásban két rényis kollégája, Szegedy Balázs és Kunszenti-Kovács Dávid dolgozik vele.
A könyv olvasása után bizton állítható, hogy a mű egy hiánypótló kötet, amely bepillantást enged egy szelíd, zárkózott, a hivatása és tudomány intézményei iránt alázattal viseltető, érző és felelős ember hétköznapjaiba, szemléletének és etikai hozzáállásának sokféle megnyilvánulásába.
Ritka ajándék az olvasónak, akár ismeri őt személyesen, akár nem. Hálával, kíváncsian és örömmel várjuk a lehetséges folytatást is, akár egy digitális felületen, részleteiben is.
Fotók a könybemutatóról: Szigeti Tamás/MTA